2017. július 12., szerda

Wörschachklamm

 A Wörschachklamm  egyik legszebb része


Egy újabb szurdok Ausztriából. Wörschach  falu szélén található ez a "kicsiny" szurdok, amelyet nagyon rövid idő alatt végig lehet járni.   A szoros közelében körtúrázni is van lehetőség. Mi egy rövid utat választottunk, nem nagy szintkülönbséggel.
A falu egyik utcájából, ahol le lehet parkolni az autókkal, gyalogosan kell megközelíteni a bejáratot.





Betonozott út vezet a szoros elejéig. Az út mellett  bámulatos műalkotásokra lettünk figyelmesek egy fészer oldalán. Ízelítő a gombapapákból:








Mindegyik öreg, de jól néznek ki!!!!!!!!



 Az erdő szélén a szoros vizét látni.

Az alábbi képkockákon a  Wörschachklamm, majd a Kénforrás és a Szamár-tanya,
 vagyis a 3. körút "lépései" láthatók.



A szoros kezdete


Már az eleje szép...


Biztonságérzetet ad a kiépített útvonal vaskos pallórendszerével.


Egyre beljebb





és beljebb haladunk...



Csodálatos a víz közelsége, érezni a hatalmas erőt, ahogy lezúdul a sziklákon.

Felpillantva  a szoros tetején élő fák, a jobb sarokban pedig néhány túrázó kontrasztja.😯

A szoros belsejében.

 Az út könnyen járható, több idős emberrel és gyermekes családdal találkoztunk.

Kövek és víz...


Lenn a víz az úr.


Sziklákon keresztül.

A szoros egyre szűkebb.

Fentről lenézve...



Egy leírást találunk a régi hídról.

A régi híd nyomai.


Kőtenger... 


És a szoros "szíve".
 Órákig gyönyörködne benne az ember, ahogy a tufában a víz egy medret vájva, körkörösen terül szét.

Körbe- körbe,

mint egy malomban forog a víz.




Gleccsermalmok. A víz  romboló hatása függőleges üreget vájt az alapkőzetbe. 

A gleccsermalmok fentről nézve.


Kifelé tartva.

Megint a szoros nagysága vonzza a szemet.


Táguló térben.


Vagy mégsem? 🙂





Lenn a szurdok vize "csörgedezik."


Át  a hídon.

Testközelben a víz.

Újra fel...


A  szoros végén.

Mi a csacsit választottuk. 😃

A szorosból kiérve köves erdei úton haladtunk egy ideig. 

Az út melletti szépségek.

Felbukkan újra  a víz. 

 Könnyű túra várt ránk a Csacsifarmig.

A farm  nem messze van a falu szélétől, de mi előbb felmegyünk a hegyre...

Gyökerek adják a lépcsőt.

Egyre feljebb...

A túraútvonal egy része világosan látható a hegyről.

Pihenőhely az előbbi kilátással.

Csak szép...

Már lefelé.

Útközben egy újabb kilátóhely.


Rálátás a falura, ahonnan indultunk.

Köveken ereszkedünk alább. 

Oldalt pillantva ...

 A Kénforrás, amely vize néhol keresztezi utunkat. A szaga erőteljes az erdőben, a nyoma pedig fehér a kútnál.

Én is itthagytam  a kéznyomom kénbe mártva. 😃

 Osztrák alapossággal mindig egyértelműen jelölve az útvonal.


Már lassan célba érünk.

Egyre lejjebb tartunk.

😃 
A tanya?

Igen, itt a bizonyíték. Egy szamár a farmon.

 Kedves kis hely, piciny állatsereglettel, annál kisebb vendéglátó egységgel.



A farm egyik jeles lakója: Ricardo.

Valamint a névadója: Jimmy.

Ő pedig egy vendég: aki velem együtt (rajtam) ülve fogyasztott a bárban.

Felfrissülve  folytattuk az utat.

 És gyönyörködtünk mindenben, ami  elénk tárult.


Színváltós 😯


Sorompó. Az út vége.


 Újra  a szurdok vize üdvözöl bennünket.


 Szép volt...

S hogy mi mindenre képesek az osztrákok? WC... és még egy plusz szolgáltatás az út végén.😯😀



Ha esetleg sáros lett a túracipő, akkor le lehet mosni, hogy tiszta lábbal lehessen továbbállni.

Ha valakinek nem egyértelmű, még ezt is feliratozták...
😀
Nagy ötlet!

Meg ez is! 

2017. július 2., vasárnap

Suchá Belá

Ízelítő a szurdokból


A Suchá Belá a  Tátra egyik gyönyörű szurdoka a Szlovák Paradicsomban, mely Káposztafalván található.
Gyakran hallani magyar hangot, mivel kedvelt turistaparadicsom, Magyarországról is sokan járnak oda.
Ez a kirándulóhely egy kissé extrém a létrázottsága miatt, ezért mindenképpen érdemes tájékozódni a magunk érdekében. Az új létrák  fémből  készültek, s némelyikük  majdnem függőlegesen  😀helyezkedik el!   Túránk során éppen ezért visszaforduló kirándulókkal is találkoztunk. Kisebb gyermekkel ne vágjon neki senki az útnak, ha nagyobb, ő pedig legyen gyakorlott . (Ha van karabiner, akkor bevállalható gyerekkel is, csak lehet, hogy a nagy forgalom miatt a többi turista nem fog örülni  a torlódásnak. 😁 😏 ) Aki ausztriai szurdokokban szocializálódott, annak nagyon furcsa, esetleg félelmetes lesz a "majdnem semmi" korlát-ami inkább lánc, és a csúszós fém létrák. Aki nekivág, az nem fog csalódni. Fokozottan kell ügyelni  a megfelelő cipőre! A szurdok útvonala nagyon szép, megér egy fél napot.
Egy  igazi "mászós" túrák egyike volt életemben a Suchá Belá  meghódítása, képeimen nehéz visszaadni az igazi élményt, de talán ízelítőnek megfelel majd.




Túránkat a szurdok alján lévő rétről kezdtük. Előttünk a cél egy büfé teraszáról nézve.


A szurdok alja hétköznapi.



Egyre beljebb és feljebb haladva benne, rengeteg törmelékkel találkozni.


A hosszú  létrák egyike.



Fölfelé végig  a víz kíséri  a vándort.

Létra és lánc.


Víz és kövek.

Visszanézőben egy szakasz tetejéről.

Zegzugos létrarendszer.


Szorosban.


Még mindig felfelé tartva.

 Ez a létra nem fekszik, hanem áll...

 A függőleges után jön a vízszintes szakasz...

Sziklák peremén.


Régi falétrák visznek előre.


Egy szűkület a sok közül a szurdokban.

 Vízesés.


Visszanézőben a szoros vége felé.



Az utolsó létrák egyike.

 Vízesés a szurdokban.
Itt a lezúduló  víz formáló erejét reprezentálja a kőzetben lévő mélyedés.

A hegytetőn  a szurdok megmászása után mindenki igyekszik energiaraktárait feltölteni, hiszen nagy volt a szintkülönbség. Visszafelé egy erdei fenyves ösvényen, majd kövezett kis hegyi úton juthatunk le a kiindulópontra.

Közben gyönyörködhetünk az erdő élővilágában.

Virágokban,

fákban,

 a felhőkben.


Újabb virágok


 és 



megint

virágok.




Gyökérlétrákon ereszkedve 


Visszaúton egy irtásnál látható Káposztafalva (Hrabusice), a kiindulópont.

 Remek túraútvonal, érdemes legalább egyszer végigjárni!